AFA II.

1.r�sz:

Megkezd�dik a nyomoz�s

Egy reggelen egy Jap�nb�l j�v� g�p �r f�ldet egy eur�pai rep�l�t�ren. Egy hat f�s kis csapat hagyja el a g�pet.

-         Meg�rkezt�nk, m�r azt hittem ott fogok elrohadni is. – sz�lalt meg egyik�j�k. A l�nynak s�t�tsz�ke haja volt, �s k�k szemeivel a beborult eget p�szt�zta.

-         A v�g�n m�r �n is. – sz�lalt leg egy f�rfi is. Az el�tte l�v� p�ld�j�t k�vetve � is az �gboltot k�mlelte.

-         Sr�cok siet�nk, mert lek�ss�k a buszt! – sz�lt r�juk egy m�sik l�ny, akinek barna haja �s hasonl� �rnyalat� szeme volt. �ket m�g egy sz�ke l�ny, �s k�t sapk�ba �s s�lba burkol�z� alak k�vette. A sz�ke l�ny egy id� ut�n elv�lt t�l�k, majd egy m�sik busszal tov�bbutazott. P�r perc m�lva bemondt�k a kis csapat busz�t is. Ezt k�vette m�g k�t �ra utaz�s, majd egy kisebb v�rosban lesz�lltak, �s gyalog folytatt�k az utat.

-         El�sz�r pakoljunk le n�lunk, majd menj�nk el Tar�hoz. – v�zolta fel a tervet Sayuri.

-         Rendben. – �rtett egyet mindenki. A lepakol�st k�vet�en egy m�sik h�z fel� vett�k �tjukat. Csengettek, de semmi v�lasz nem �rkezett. A csoport csak �llt, mire egy id�s�d� b�csi odabicegett hozz�juk.

-         M�r r�ges-r�g elk�lt�ztek. – jelentette be �rces hangj�n. – M�r n�gy �ve, hogy nem j�rt itt senki.

-         �s nem tudja v�letlen�l hov� mehettek? – k�rdezte Sayuri. Az id�s ember egy v�ros nev�t mondta ki, majd tov�bb�llt.

-         Onnan j�tt�nk nem? – k�rdezte egy kis sz�net ut�n Aoi.

-         De igen. – mondta ny�zott k�ppel a barna haj� l�ny. – Ezt azt jelenti, hogy most mehet�nk vissza.

�jabb k�t �ra utaz�st k�vet�en visszat�rtek az eredeti kiindul� ponthoz.

-         Most merre tov�bb? – k�rdezte t�relmetlen�l Kida.

-         Mindj�rt kital�lom. – felelte elgondolkodva Sayuri, majd p�r perc ut�n kijelentette, hogy fogalma sincs.

-         Tara valamikor eml�tette, hogy terveznek venni itt egy h�zat, csak elfelejtettem az utca nev�t.

-         Akkor mi lenne ha k�rbej�rn�nk? – n�zett a l�nyra Reita. Ruki csak a k�r�l�tt�k l�v� �p�leteket figyelte.

-         �s m�gis mire sz�m�totok, hogy majd tal�lkozunk vele pont az utc�n? – csattant fel kicsit idegesen a barna haj� l�ny.

-         V�g�l is mi�rt ne? – motyogta Kida. – Szerintem v�ljunk sz�t!

-         Rendben… �s merre keress�k egy�ltal�n? – sz�lalt meg Aoi is.

-         M�g nem tudom. – mondta a tark�j�t vakarva a sz�k�s l�ny. A tbbiek is elkezdtek gondolkozni. Sayuri kapott �szhez el�sz�r.

-         Pap�rbolt. Tara tuti bement valamelyikbe, miut�n hazaj�tt.

-         EZ igaz. Akkor j�rjunk k�rbe, �s k�rdez�sk�dj�nk! – mosolygott Kida. A fi�k csak kapkodt�k a tekintet�ket a k�t besz�lget�partner k�z�tt.

-         Egy kicsit koloncnak �rkezem magam mellett�k. – s�gta Reita bandat�rsainak. Ruki csak hallgatott, Aoi pedig biccentett egyet.

-         Akkor ezt megbesz�lt�k. Reita, Ruki, ti velem j�tt�k. – intett nekik Sayuri, majd elindultak. Kida �s Aoi is k�vett�k a p�ld�jukat. Egy nagyobb s�t�l�utc�ra kanyarodtak r�, ahol h�rom pap�rbolt is volt. Mindegyikbe bementek, besz�ltek az elad�val, majd fontos inform�ci� n�lk�l t�voztak.

-         Ezzel nem jutottunk semmire. – s�hajtotta a l�ny. A f�rfi csak n�zel�d�tt k�rbe-k�rbe, h�tha megpillantja a keresett szem�lyt.

-         Kicsit olyan, mintha egy rossz krimiben keresn�nk a gyilkost. – mosolygott, mik�zben forgatta a fej�t.

-         H�t akkor Tara fog nyerni, mert im�dja az olyan dokumentumfilmeket, amik err�l sz�lnak. – nevette el mag�t a l�ny.

-         De meg kell tal�lnunk, k�l�nben Ruki teljesen �ssze fog omlani. M�g egy ilyen vesztes�get nem fog kib�rni. – n�zett maga el� a f�rfi. Kida r�emelte a tekintet�t, majd a v�ll�ra tette a kez�t.

-         Nem lesz semmi baj. Tar�t sem nyelheti el a f�ld. – b�ztatta t�rs�t.

Ek�zben a v�ros m�sik fel�ben Sayuri �s Reita k�mlelte a k�rnyezetet. Ruki is, b�r az emberekt�l keveset l�tott.

-         M�r n�gy pap�rboltot �s k�t m�v�szell�t�t bej�rtunk. Hova t�nhetett el ez a l�ny? – m�rgel�d�tt a barna haj�.

-         Biztos meglesz, csak id� k�rd�se. – mondta Reita.

-         Ha megtal�lom, kitekerem a nyak�t. Csak kering�nk �ssze-vissza. – idegeskedett tov�bbra is a l�ny.

-         Itt egy park. – sz�lalt meg Ruki, mik�zben r�mutatott a t�r vaskapuzat�ra.

-         Erre r�vid�thet�nk is. – mondta Sayuri, majd megindultak. Alig tettek k�t-h�rom l�p�st, Reita gyomra megsz�lalt jelezve, hogy lassan ideje lenne �telt bevinni a szervezet�be.

-         Akkor tartsunk sz�netet. – n�zett k�t t�rs�ra Sayuri, �s egy b�d�n�l vett h�rom hotdogot. Ruki ek�zben felpattant, �s Reit�nak odasz�lt valamit.

-         Elmegyek s�t�lni. – azzal elindult. Sayuri, akkor �rt vissza.

-         Ruki nem is �hes? – k�rdezte Reit�t�l, mire � csak szomor�an len�zett a sz�rke betonra.

-         Ami�ta Tara nincs vele, alig eszik. Kezdek agg�dni �rte. – motyogta a basszeros.

-         Ennyire megviseli? – k�rdezett vissza a l�ny.

-         Igen. Ruki igaz�b�l nagyon �rz�keny. Kiskor�ban a sz�lei nem t�r�dtek vele, �gy csak a b�tyja volt neki. Rossz gyerek volt, azt tagadni sem lehet. Sokszor l�gott a sulib�l, �s r�gen furcsa bar�tai is voltak. – itt tartott egy kis sz�netet. - �n k�z�piskol�ban ismerkedtem meg vele, de nem �gy l�ttam, ahogy a t�bbiek. Mondhatn�m, hogy rossz hat�ssal volt r�m, de ez nem igaz. �n akartam seg�teni rajta. Elkezdtem �n is l�gni az �r�kr�l, �s a legt�bb szabadid�met vele t�lt�ttem, �gy jobban megismertem, mint b�rki eddig. K�s�bb Uruha is vel�nk l�gott, �gy mi h�rman lett�nk a legjobb bar�tok.

-         De nem �rtem… ha � igaz�b�l ilyen �rz�keny, mi�rt volt Tar�val kezdetben olyan k�z�ny�s? – k�rdezte hirtelen Sayuri. P�r pillanat gondolkod�s ut�n Reita v�laszolt.

-         Tal�n mert f�lt, hogy benne is csal�dnia kell. – kezdte. – Tudod. Az utols� bar�tn�m, Reila volt. Ruki szerette, �s ez nekem is felt�nt. Kicsit f�lt�keny voltam r�, de mikor � meghalt egyed�l Ruki volt az, aki b�tor�tott engem. K�s�bb r�j�ttem, hogy neki is ugyanannyira f�jt az elveszt�se, mint nekem, de � mindv�gig er�s maradt. Ezt csod�lom benne. Most viszont valami megv�ltozott. T�r�kenynek t�nik, �s ez�rt f�ltem, hogy valami baroms�got fog csin�lni. – fejezte be v�g�l, majd beleharapott a hotdogj�ba.

-         Meg�rtem. Tar�nak is f�jhatott ez az eg�sz. Mikor besz�ltem vele, akkor hallottam, hogy s�rt, �s Ruki megmutatta a level�t is. Azokon is k�nnycseppek foltjait lehetett l�tni. – mondta szomor�an a l�ny. Szemei el�tt �jra felt�nt a kiss� gy�r�tt pap�r a s�t�tebb foltokkal. Eml�kszik a f�rfi �nekes arc�ra is, amikor megmutatta neki az �zenetet. Annyira rossz �llapotban m�g nem l�tott senkit.

-         Tara sem teszi k�nnyed�n t�l mag�t egy ilyen komoly dolgon. – folytatta b�ztat�an. – Vil�g�let�ben nehezen szerzett igazi bar�tokat, �s m�g eddig sosem j�rt senkivel. Hiszem, hogy Rukit tiszta sz�v�b�l szereti, �s m�g az �rz�sei nem m�lnak el, nem is lesz m�s az �let�ben.

-         Ezek szerint � sem egy k�nny� eset. – mosolygott nyugodtan Reita.

-         H�t igen. Szereti t�lbonyol�tani az �let�t. – hirtelen a zseb�hez kapott, ahonnan rezg� hang b�jt el�.

-         Kida h�v. – n�zett a kijelz�re, majd fogadta a h�v�st. – Cs�k, k�sz�n itt Sayu

-         Szia Sayu. Ti hogy �lltok? Ja, �s merre vagytok, mert mi v�gezt�nk itt. – hadarta el gyorsan.

-         Itt vagyunk a v�rosi parkban. Ti merre?

-         A bej�ratn�l. Ti esztek? Am�g oda�rek �n is k�rek egyet! – nevetett bele a telefonba a hang.

-         Rendben. –mosolygott a l�ny, majd felvette az �l�b�l a gazda n�lk�li hotdogot. Kida egy vill�mot meghazudtol� sebess�ggel vetette r� mag�t az �ldozat�ra.

-         Sz�val ti sem jutottatok semmire. - sz�lalt meg lehangoltan Kida.

-         Nem igaz�n. Ruki most elment s�t�lni. – s�hajtott Reita is.

-         Azt mondta nem sok�ra visszaj�n. – tette hozz� Sayuri, mivel l�tta, hogy a basszeros kezd ism�t agg�dni t�rs��rt. A kis csapat elkezdte besz�lni, hogy hogyan tov�bb. Ek�zben �r m�terrel od�bb egy kisebb szabad ter�leten egy csoport ember �ll, �s egy git�roz� l�nyt �llnak k�rbe. Egy sapk�s alak is megk�zel�tette a kis t�meget. Ruki termet�b�l ad�d�an nem l�tta ki j�tszik. Az alak mellett egy vele egykor� fi� �lt. Mosolyogva n�zte �s hallgatta a l�ny j�t�k�t. A sz�m csak az elej�n j�rhatott, mivel az �nek csak akkor kezd�d�tt el. Ruki nem mozdult. Nem l�tta az �nekest, de ezt a hangot sz�z k�z�l is felismerte volna. Megpr�b�lt befurakodni a t�megbe, de folyamatosan h�tra fel� l�kt�k. A dal a v�g�hez k�zeledett, majd teljesen abbamaradt. A t�meg oszolni kezdett, �s mire az alacsony f�rfi el�l addigra az �nekl� l�ny is elt�nt. Ruki kapkodni kezdte a fej�t, egy id� ut�n m�r abban sem volt biztos, hogy t�nyleg Tara hangj�t hallotta.

-         „ M�r k�pzel�d�k is?” – n�zett ism�t k�rbe. P�r pillanat m�lva elindult vissza seg�t�t�rsaihoz. A keres�s v�g�re az �gr�l elt�nt a Nap, �s hely�t a telihold vette �t.

-         Szerintem keress�nk egy sz�ll�st. – sz�lalt meg Aoi.

-         T�mogatom. – helyeselt Kida is.

-         Ez esetben tudok egy j� helyet. – kacsintott Sayuri, majd c�ltudatosan egy kisebb utca fel� vett�k az ir�nyt. A l�ny egy b�rh�zban fordult be, majd egy c�gt�bl�s lak�sn�l becsengetett. Egy korosod� f�rfi nyitotta ki az ajt�t. Sz�lesen elmosolyodott, mik�zben besz�lt a l�nyhoz, majd visszal�pett a lak�sba, s egy kulccsal t�rt vissza. A kis csapat megkereste a sz�ll�st, majd elkezdtek t�rsalogni.

-         Holnap is keress�k majd? – tette fel a sz�m�ra legfontosabb k�rd�st Ruki. Nem n�zett a k�r�l�tte �l�kre, csak a padl�n l�v� sz�nyeg mint�it tanulm�nyozta.

-         Persze, de holnap �letbe l�p a „B” terv. – mosolygott r� b�ztat�an Sayuri. – Most viszont aludjunk, mert f�radtnak n�ztek ki.

A m�snap gyorsan elj�tt. A kis csapat kor�n fent volt. Ism�t a v�rosba indultak, de most csak enni.

- Ahol voltunk tegnap, olyan finom hotdogot ettem. – mes�lte Reita Aoinak. A l�nyok csak mosolyogtak, majd Sayu felaj�nlotta a b�d� ism�telt megl�togat�s�t.

- Ruki, te mit k�rsz? – n�zett k�t bandat�rsa az �nekesre.

- �n nem k�rek semmit k�sz�n�m. – felelte, mire egy s�t�t szemp�rral tal�lta szembe mag�t.

- Ha m�g v�konyabb leszel, Tara nem fog megismerni. – mondta neki teljesen komolyan, mire az �nekes szemei elkerekedtek. Reita ekkor h�tba veregette t�rs�t, majd folytatta.

- �s nem utols� sorban minket fog kiny�rni, ha megl�tja, hogy lefogyt�l.
Ruki megmosolyogta bandat�rsa viselked�s�t, majd elindult k�sz�l�dni. Miut�n elhagyta a szob�t, a basszeros szomor�an n�zett a t�bbiekre.

- Nagyon agg�dom �rte. – mondta halkan. H�rom t�rsa csak b�lintott.

- Gyorsan el� kell ker�ten�nk Tar�t. – jelentette ki Aoi.

- Megyek, megpr�b�lom felh�vni. – pattant fel Sayuri, majd elhagyta a helyis�get. P�r pillanat m�lva �rt vissza, �s bejelentette, hogy nem �ri el. Ruki is visszat�rt p�r pillanattal k�s�bb. A kiscsapat megegyezett, hogy elmennek �jra bej�rni a v�rost.

D�l m�lt�val a k�zponti parkban tal�lkoztak. A fejeik felett hatalmas viharfelh�k gy�lekeztek, t�kr�zve a kis csapat k�z�rzet�t.

-         Lassan vissza k�ne indulnunk. – sz�lalt meg Sayuri.

-         T�mogatom. – sz�lalt fel Reita is az eget k�mlelve.

-         �n m�g j�rok egy k�rt, p�r perc �s ut�natok megyek. – jelentette ki Ruki, majd elindult az ellenkez� ir�nyba. Gyorsan tette meg a t�vot a t�rig, de ott nem tal�lt senkit. Id� k�zben az es� is eleredt, de � nem foglalkozott vele. A tegnapi sz�k�k�tn�l meg�llt, majd le�lt a sz�l�re. Nem tudta mennyi ideje szobrozott ott, de kezdett f�zni, �s a l�t�sa is hom�lyosodott. Egyik kez�vel elkezdte d�rzs�lgetni a szemeit, de ez nem hatott. V�g�l egy hang �t�tte meg a f�l�t, de m�r nem l�tta ki az, mert a l�t�sa v�gleg megsz�nt. Csak egy nevet hallott.

-         Takanori!

Folyt.K�v.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s