1.r�sz:

Vend�gek

A kop�r sivatag teljes csendj�t hatalmas sik�t�s r�zta meg. Nagy porfelh� k�zepette h�rom alak k�rvonalaz�dott.

- Kida, kivenn�d a k�ny�k�det az oldalamb�l? – k�rdezte Sayuri.

- Persze. – felelte, majd elkezdett f�szkel�dni.

- K�sz – s�hajtott fel a barna haj�.

- Te, azaz �n k�ny�k�m volt. – ny�sz�rg�tt Tara a kupac m�ly�n. – �s ennek �r�m�re, most le lehet r�lam sz�llni!

- Oh, bocsika. – ugrott fel nevetve a barna haj�.

- Semmicske bajocska. De hol vagyunk? – n�zett k�rbe m�g mindig �lt� helyzet�ben Tara. Kida �s Sayuri arca is hirtelen vesztett eg�szs�ges sz�n�b�l.

- Nem tudom. Sivatagban? �lmodok? – cs�pte meg a karj�t Kida, de mivel �rezte, ez�rt arra jutott, hogy nem.

- Teljesen mindegy, hogy hol vagyunk. Az a k�rd�s, hogy jutunk vissza. – tanakodott Sayuri. A messzes�gb�l hirtelen vad kiab�l�sok hallatszottak.

- A homokbucka m�g�l j�n. – mutatott a hang forr�sa fel� Tara. Lassan elindultak, �s egy csata kell�s k�zep�n tal�lt�k magukat.

- Mi a j� isten! – ki�ltott fel meglepetten Kida. Tara fel�llt, de egy �vatlan l�p�s k�vetkezt�ben elkezdett legurulni a dombr�l.

- Tara! – sz�ltak ut�na bar�tn�i, majd �k is leereszkedtek. A bar�tn�j�k a h�ts�j�n �lve tapogatta a fej�t, de nem �szlelte s�r�l�s nyom�t.

- A fen�be is, most hogyan tov�bb? – n�zett Tara k�ts�gbeesetten az �ket vizslat� lovas katona fel�. A f�rfi lassan megindult fel�j�k. V�szj�sl� vigyora nyom�n a h�rom l�nyban f�lelem �bredt. M�r alig p�r l�p�s v�lasztotta el �ket, amikor egy harci szek�r v�g�dott be k�z�j�k. A kocsit vezet� fiatal f�rfi leugrott r�la, majd kardj�t el�r�ntva v�dekez� �ll�st vett fel. Az id�sebb sz�lt p�r sz�t, majd egy f�lelmetes nevet�s k�s�ret�ben nekit�madt a fiatalabbiknak. A sr�c egy ideig �llta a t�mad�sokat. Egyik pillanatr�l a m�sikra a kard kiker�lt a kez�b�l, �s � a f�ld�n �lt k�zvetlen�l el�tt�nk. A katona �ppen k�sz�lt megadni a kegyelemd�f�st, amikor Tara meg�ll�totta. Kida �s Sayuri gyorsan elh�zt�k a fi�t a p�ros k�zel�b�l, �s gyorsan felseg�tett�k a kocsira, majd �k is fel�lltak.

- Tara, gyere m�r! – ki�ltott neki a barna haj�, mire a l�ny gyorsan fel�llt, majd felugrott a kocsira. Sayuri gyorsan elind�totta a k�t befogott lovat. Szerencs�j�kre semmi sem j�tt k�zbe, �gy megker�lve a homokdombot, az otthagyott cuccaikhoz hajtottak. Ott a h�rom l�ny lesz�llt, majd Tara �tny�jtotta a kardot a fi�nak, aki csod�lkozva �tvette t�le. Valamit elkezdett neki mondani, de sajnos nem igaz�n �rtette, hogy mit. Seg�lyk�r�en n�zett Kid�ra, aki a t�rt�nelem szakon foglalkozott m�s nyelvekkel is. A l�ny mosolyogva mell��llt, majd mag�ra mutatott, jelezve, hogy neki mondja. A sr�c el�r�l elkezdte f�jni a mond�k�j�t. A l�ny csod�lkozott, majd szint�n azon a nyelven v�laszolt. V�g�l Tara fel� fordulva besz�lni kezdett.

- Azt mondta, hogy szeretne k�sz�netet mondani, ami�rt megmentett�k, �s ha lehetne, szeretne vend�g�l l�tni a kast�ly�ban. – k�zvet�tette fel�nk Kida.

- H�t… nem is tudom. – kezdte zavartan Tara.

- Nan�, hogy elfogadjuk! – ujjongott Sayuri. A fi� szemmel l�that�an fur�n n�zett a kis h�rmasra. V�g�l csak elmosolyodott. Ism�t megsz�lalt, majd felpattant a kocsira, �s visszahajtott a csatat�r fel�.

- he? – n�zett az elviharz� fi� fel� Tara.

- Azt mondta vissza kell mennie. V�rjunk itt. – �lt le Kida a homokba. Est k�zeledt�vel az id� is brut�lis es�snek lett �ldozata.

- �n most keresek egy pulcsit. – kuporgott Sayuri a t�sk�ja mell�, majd egy meleg pulcsi k�s�ret�ben visszat�rt bar�tai k�z�, akik szint�n magukra vettek egy-egy melegebb ruhadarabot. Kis v�rakoz�st k�vet�en h�rom kocsi j�tt fel�j�k. Tara reakci�b�l r�markolt a t�sk�ja mellett nyugv� katan�ra. Ekkor ismer�s hang csapta meg a f�l�ket, �s a d�lut�nr�l ismer�s fi� �llt meg el�tt�k. Mellette leparkolt k�t m�sik kocsi is, amir�l szint�n egy-egy fiatal sz�llt le. Az el�bb �rkez� sz�pen bemutatta �ket, amit Kida sz�pen le is ford�tott t�rsainak.

- Az � neve Hore, � pedig Habu. – mutogatott a k�t fi�ra, akik el�g �rdekesen n�ztek v�gig rajtunk, majd az egyik�j�k oldalba b�kte a mellette �ll�t. Ezt k�vet�en �sszemosolyogtak. V�g�l mindketten Kida �s Sayuri mell� �lltak, m�g a harmadik Tara mell� �llt. Kida mondott valamit Sayurinak, majd a mellette �ll� fi�val elmentek az egyik kocsihoz. Azt�n Sayuri �s az � k�s�r�je is elmentek. �gy Tara �s a sz�m�ra n�vtelen fi� maradtak. A sr�c besz�lt hozz�, mire a l�ny nem igaz�n tudott v�laszolni. A vele szemben �ll�nak �gy t�nt leesett a tantusz, ugyanis elkezdte Tar�t k�zen fogva r�ngatni a harci szek�rhez.

- H�k�s ne ilyen gyorsan! – sz�lt r� hasztalanul a l�ny. A sr�c csak h�trafordult, majd haladt tov�bb nem lass�tva. V�g�l el�rt�k a szekeret, majd el is hajtottak a helysz�nr�l.

F�l �ra z�tyk�l�d�s ut�n a h�rom szek�r egyszerre hajtott be egy hatalmas palota kapuj�n. A k�zponti �p�let el�tt leparkoltak, majd a h�rom l�nyt egy id�s emberre b�zt�k, aki k�szs�gesen seg�tett nekik.

-         Maguk mentett�k meg teh�t a f�ra�t? – hallatszottak hirtelen az angol szavak. A h�rom l�ny hirtelen t�ny�r nagys�g� szemekkel n�zett az �sz�l� �regre.

-         Eln�z�st, de maga honnan tud angolul? – k�rdezte meg v�g�l Kida.

-         J�rtam m�r a Nagy Szigeten. – jelentette ki.

-         H�ha… - csod�lkozott Tara.

Csendben mentek tov�bb, majd az id�s f�rfi megmutatta a szob�jukat.

-         Pihenjenek csak le, bizony�ra f�raszt� napjuk volt. – mondta udvariasan az �reg, majd behajtotta a fa ajt�t.

-         Fura. Angolul tud� �regember… r�ad�sul milyen j�l besz�lte. – t�prengett Sayuri.

-         Igen, kiss� fura. Korunkbeli angolnak is elmenne. – csatlakozott Kida a besz�lget�shez. Tara csak h�mm�g�tt egy sort rajta.

-         V�g�l is v�letlen�l ker�lt�nk ide nem? – k�rdezte mag�t�l.

-         Igen, de ez most hogy j�tt ide? – n�zett r� Sayuri.

-         Csak tegy�k fel, hogy nem v�letlen volt… nem semmi hagyjuk. – r�zta meg a fej�t a s�t�t haj�. K�t t�rsa csak megr�ntott�k a v�llukat.

-         Lassan fek�dj�nk le. – mondta Kida.

-     Rendben. – felelte k�r bar�tn�je, majd pillanatokkal k�s�bb kialudt az olajl�mp�s.

Folyt. k�v.