Pár okosságot rakok fel kedves kis gyűjteményemből:) mindenkinek sok szerencsét hozzá, de lehet, hogy nem lesz rá szüksége. Ha mégis én mondhatom, hogy szóltam:D
Vannak mások is ám:D ti is írjatok, és én itt megörökítem xD
Egy egyetemista az egyetem ebédlőjében le szeretett volna ülni egy üres
helyre egy pedagógusa mellé, de az így válaszol:
- Egy hattyú nem lehet barátja egy disznónak.
- Jó, akkor továbbrepülök! - így a diák. A tanár ...ezen vérig sértődött és
elhatározta, hogy a vizsgán elbuktatja,
így a legnehezebb kérdéseket adta fel neki. A diák azonban a dolgozatában
parádés válaszokat adott,
ezért a tanár - hátha mégis megbuktathatja az áldozatát - mindent eldöntő
kérdést ad:
- Mész az úton és találsz két zsákot, az egyikben arany, a másikban pedig
ész van. Melyiket választod?
- Az aranyat.
- Én sajnos a másikat választanám, az értelemmel teli zsákot.
- Mindenki azt, ami neki hiányzik - vágja ki magát a diák.
A tanár majd megőrül, és azt írja a dolgozatra: "szamár". A diák anélkül,
hogy belenézzen, fogja a dolgozatát
és kimegy a teremből. Rövid idő múlva azonban visszatér, visszateszi a
dolgozatát és így szól:
- Elnézést tanár úr, aláírta, de nem írt rá jegyet!
[ úgysint egy közöségi oldalrólxD]
Nekem két szabályom van: Az 1. hogy MINDIG igazam van, a 2. ha mégsem akkor az első lép érvénybe.
Ayame tollából:D
Minden szabály alól van kivétel, kivéve ezt.
A bölcsesség a korral jár, de a kor nem mindig jár bölcsességgel
Az élet egy számítógépes játék, amiben már csak egy életed van.
Istennel beszélget egy ember:
Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az
embernek, hogy betekintsen
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén
egy nagy fazék, benne ízletes raguval.
Az embernek elkezdett csorogni a nyála.
Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak
voltak. Az összes éhezett.
Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a
kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.
De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a
kanalat a szájukhoz emelni.
A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.
Isten ekkor azt mondta: Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.
Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt,
mint az előző szobában.
Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét
elkezdett folyni a szent ember nyála.
Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és
nevetve beszélgettek egymással.
A szent ember ekkor azt mondja Istennek: Én ezt nem értem!
Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak 'képesség'
kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek
csak magukra gondolnak.
//Szerzői.... chh... jó vicc, inkább közétevői megjegyzés: Ez nem az én írásom, én is úgy kaptam egy ismerősömtől, csak gondoltam megosztom veletek XD)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Na ez a penge nem a Gilette! (Tudjátok, nekem mindig igazam van!
)